» Svájc

» Svájc » Ticino


Ezt a helyet még nem értékelték. Legyél Te az első:

A Luganói-tó (Lago di Lugano) Ticino svájci kanton déli részén és Észak-Olaszországban található.

A Luganói-tó bizonyos ágai Olaszországba nyúlnak át és itt található a játékkaszinójáról híres olasz beékelődés is, Campione d’Italia, ami egy kissé bonyolult határvonalat eredményez. Bár svájci terület veszi körül, az Európai Unió (EU) része, de az EU Vámkódexe szerint nem tartozik az EU vámterületéhez. Egy Olaszország és Svájc között kötött egyezmény értelmében Campione a vám szempontjából svájci területnek tekintendő.

Ismert kilátóhegyek a tó partján a Monte Bré (925 m), a Monte San Salvatore (912 m) és a Monte Generoso (1701 m). A déli nyúlványok között fekszik Monte San Giorgio (1097 m), ami 2003 óta szerepel az UNESCO világörökség-listáján.

A Luganói-tó partján található falvakból származó építőmesterek az évszázadok során csodálatos épületeket hoztak létre Európa-szerte. A Bissonéból származó Francesco Borromini a barokk Róma arculatához járult hozzá, a Capolagóból származó Carlo Maderno a római Szent Péter-bazilika homlokzatán dolgozott, a Melidéből származó Domenico Fontana építette Nápolyban a királyi palotát, míg az Astanóból származó DomenicoTrezzini Nagy Péter cár építőmestere volt. Az általuk képviselt alkotóerő nyomai megmutatkoznak Tessinben is, ahol mindössze fél órás sétával egész időutazást tehetünk Svájc legrégibb épületétől, a Luganói-tó partján elterülő Riva San Vitale több mint 1500 éves keresztelőkápolnájától a Mario Bottas által a Monte Tamaro hegyére megálmodott avantgárd stílusú Santa Maria degli Angeli kápolnáig. A régi és a modern építészet tökéletes egymásra találását testesíti meg a kanton fővárosában, Bellinzonában Aurelio Galfetti által egyedülálló módon felújított, az UNESCO világörökség részét képező három vár is.

Az itáliai hangulatú Tessin jó hatással volt az északról érkező művészekre, így többek között Hermann Hessére is, aki „gyenge, kiégett irodalmárnak” érezte magát, mielőtt letelepült a Tessin kantonbeli Montagnolában. A Luganói-tó felett kialakított otthonában azonban kivirágzott, és itt alkotta meg azokat a műveit, amelyekért később elnyerte az irodalmi Nobel-díjat. A falu leghíresebb lakójának tiszteletére a helyiek múzeumot hoztak létre. Az érdeklődők továbbá egy tematikus túra keretében megismerhetik a Hesse könyveiből és akvarelljeiből visszaköszönő legfontosabb helyszíneket is. Tessin azonban sok más íróra is inspiráló hatással volt. Közéjük tartozik Max Frisch, Bertolt Brecht, Alfred Andersch, Lisa Tetzner és Patricia Highsmith, valamint Jonas Jonasson is, aki Malcantonéban írta az A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című bestsellerét.

LÁTNIVALÓK

Lugano. Lugano a Lugánói-tó partján fekszik a Monte Brè hegy oldalán. Környékbeli hegyek: a Monte Bré (925 m), és a Monte San Salvatore (915 m). Mindkettő csúcsa megközelíthető siklóvasúttal. Chiesa Santa Maria degli Angioli: 1515-ből származó templom, a hozzá tartozó egykori minorita kolostor ma szálloda. A templomot Leonardo da Vinci egyik tanítványának,Berdarnino Luininek a freskói díszítik. Sváj legszebb reneszánsz emléke.

Gandria. Halászfalu olívafaligetekkel.

Morcote. A Luganói-tó partján fekvő települést 2016-ban Svájc legszebb falujává választották. Sokak szerint Morcote Tessin kanton egyik legszebb helysége. Scherrer park. A Luganói-tó partján elterülő falu egyik leghíresebb látnivalója az Arthur Scherrer (1881-1956) világjáró textilkereskedő által valóra váltott álom. A hosszú évek utazásai során összegyűjtött számos műalkotás és szobor számára Scherrer megfelelő környezetet kívánt teremteni, ezért több kisebb klasszicista és távol-keleti stílusú épületet építtetett a hegyoldalban található szubtrópusi növényekkel beültetett parkjában, amelynek egyedülálló hangulatához a női alakokat formázó oszlopokkal díszített akropoliszi Erekhtheion másolata mellett egy sziámi teaház, egy arab palota, valamint egy kis naptemplom és egy egyiptomi mauzóleum is hozzájárul. A Scherrer park a nagyközönség számára is látogatható, így egy kis időre mindenki a paradicsomban érezheti magát.

Hajózás a Luganói-tavon. 

Kilátóhegyek a tó partján a Monte Bré (925 m), a Monte San Salvatore (912 m) és a Monte Generoso (1701 m). A déli nyúlványok között fekszik Monte San Giorgio (1097 m).

Monte Bré. Siklóvasút visz fel a hegyre. (http://www.montebre.ch/)

Monte San Salvatore. A hegyre siklóvasúttal is felmehetünk.

Monte San Giorgio. Híres triászkori őslénytani lelőhely, ezért  2003-tól az UNESCO Világörökség helyszíneinek egyike.

Sighignola. Kilátóhegy Campione felett, az olasz-svájci határon. A csúcson egy káplna, egy étterem és egy kilátóterasz található. Érdemes felmenni a hegyre, ahonnan gyönyörű a kilátás a Lugánói-tóra. Az 1314 méter magas hegy autóval érhető el. A hegyre vezető kanyargós út népszerű a gyalogos túrázók és a motorkerékpárosok, biciklizők körében is.

Campione d’Italia

A város Olaszországhoz tartozik, egy olasz exklávé a svájci Ticino kantonban, Olaszországból nem érhető el. Olaszországtól a Luganói-tó és a hegyek választják el.

Campione különleges státusza a 777. évre nyúlik vissza, amikor Toto von Campione longobárd uralkodó végrendeletében a területet a milánói Sant’Ambrogio-kolostornak adományozta. A terület 1020-ig maradt a kolostor birtokában. A 12. és 14. század között Campionét a kézműveseinek – szobrászok, festők, építészek – a híres Maestri Campionesi munkái révén tartják számon, alkotásaik szerte Észak-Olaszországban megtalálhatók.

1797-ben Bonaparte tábornok minden egyházi vagyont megszüntetett, és Campionét az újonnan létrehozott Ciszalpin Köztársasághoz csatolta, Ticinót pedig konföderációs kantonná nyilvánította. Ticino már 1800-ban és a Bécsi kongresszus(ok) (1814/1815) idején megpróbálta Campionét Svájchoz kötni, cserébe Svájc legtávolabbi közigazgatási területét kínálták fel. Mindkét próbálkozás sikertelen maradt.

1861-ben Lombardia, és vele együtt Campione az Olasz Királyság része lett. Ugyanebben az évben határrendezésre került sor az Olasz Királyság és a Svájci Konföderáció között. Campione területe magába foglalta a San Martino szemben lévő partját a Lugano és Melide közötti Poststrasse résszel együtt. A határrendezés óta a határvonal keresztülszeli a tavat. Ez azért is fontos, mert így a pár évvel később megépült Gotthard-vasút egészen Chiassóig kizárólag svájci területre került. Ennek fejében Campione lakossága szabadon járhatott a svájci piacra.

A d’Italia névkiegészítést 1933-ban Mussolini idejében tették hozzá, ezzel is kihangsúlyozva a terület hovatartozását. Szintén ebben az időben épült a terület bejáratánál a boltív.

Játékkaszinó (Casino Municipale di Campione d’Italia). 1917-ben, vagyis az első világháború alatt nyílt meg az első játékkaszinó, azzal a hátsó szándékkal, hogy „semleges területen” katonai titkokat szereznek külföldi diplomatáktól. A kaszinó új épülete 2007. május 9-én nyílt meg (építész: Mario Botta). Jelenleg Európa legnagyobb „játékbarlangjai” között tartják számon (560 játékautomata és 56 játékasztal 3000 látogató részére). A kaszinó szabályai kevésbé szigorúak, mint Svájcban vagy Olaszországban, mindenesetre a település lakói számára nem engedélyezett a kaszinó látogatása.

Adóparadicsom. Campione az Európai Unió része, de az EU vámkódexe szerint nem tartozik az EU vámterületéhez. Egy Olaszország és Svájc között kötött egyezmény értelmében Campione a vám szempontjából svájci területnek tekintendő.

Tartomány:Ticino
Cím:Lugano
GPS: 46° 0′ 13.24008″, 8° 57′ 3.7872″
Honlap: http://www.luganoturismo.ch/

Még nem érkezett hozzászólás!

Régióválasztó