Aegina

Aigina (görögül: Αίγινα) a Szaróni-öböl egyik legközelebbről elérhető szigete Athéntól, amely gazdag ókori múltjával, lenyűgöző régészeti emlékeivel, és az európai uniós oltalom alatt álló pisztáciájával egyaránt vonzza az egynapos kirándulókat és a hosszabb tartózkodásra vágyó utazókat.

Azok számára, akik szeretik a hajókirándulást, a sziget csupán egy óra alatt elérhető a Pireuszból komppal, Aegina ideális hely egynapos kiránduláshoz.

A sziget nevét valószínűleg Aigináról, Aiakosz anyjáról kapta. Aigina Aszóposz folyamisten és Metopé nimfa gyermeke volt a görög mitológiában. Fia, Aiakosz Zeusztól származik. Ő volt a trójai hős, Akhilleusz nagyapja.

Állítólag Aeginában verték az első görög ércpénzt.

A makedón uralom után római kézre került, majd a bizánci uralom alatt hírhedt tengeri rablók bázisa lett. A bizánci periódus után a velenceiekhez tartozott. 1537-ben leigázta a híres kalóz, Barbarossa. 1738-ban, az utolsó velencei birtokok között került a törökök kezére. 1826 és 1828 között két évig a megalakulóban lévő Görögország fővárosa volt.

Aigina közel háromszög alakú sziget, amelynek minden oldala mintegy 11 km hosszú, és kb. 27 kilométerre található Athéntól. Történelme a mükénéi korig nyúlik vissza: már Kr. e. 700 körül az ókori görög világ egyik első, sőt egyes források szerint legelső pénzverő városállama volt. Ezüst érméit, amelyeken teknősbéka ábrázolása szerepelt, széles körben használták a Peloponnészoszon, a Kükládokon és Krétán át egészen a Fekete-tenger partjáig. A Kr. e. 7–5. századokban Aigina virágzó tengeri kereskedőhatalomként vetélytársa volt Athénnak, és flottája fontos szerepet játszott a Kr. e. 480-as szalamiszi csatában.

A sziget legfőbb ókori látványossága az Aphaia-templom, egy kiemelkedően jó állapotban megőrzött dór stílusú szentély, amelyet Kr. e. 500–490 körül emeltek egy 160 méter magas, fenyőerdőkkel övezett dombtetőn. A templomot képzeletbeli háromszögek kötik össze a szunioni Poszeidón-templommal és az athéni Parthenonnal. A templomban egykor elhelyezett szoborcsoportok ma a müncheni Glyptothekben találhatók. A városban megtekinthető az Apollón-oszlopok maradványa, az agóra területén álló, jórészt feltárt ókori romterület.

Aigina újkori történelmében is kiemelt szerepet játszott: 1826-tól 1829-ig az újonnan alapított görög állam első ideiglenes fővárosának számított. 1828. január 26-án Ióannisz Kapodisztriasz, Görögország első kormányzója tette le az esküjét a szigeten, és itt alapította meg az ország első árvaházát, nyomdáját és régészeti múzeumát is. Az 1828-ban Kapodisztriasz által alapított Aigina Régészeti Múzeum ma is látogatható.

A mai sziget másik jelképe a pisztácia – a helyiek „zöld aranynak" is nevezik. A pisztáciafát a 19. század második felében honosították meg Aiginán, és a vulkanikus talaj, az enyhe mediterrán éghajlat és a tengeri szellő különösen kedvező feltételeket biztosított a termesztéséhez. 1994-ben az Európai Unió oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel (PDO) ismerte el az aiginai pisztáciát. Minden szeptemberben megrendezik a Fistiki Fesztivált, ahol a betakarítás örömét zenével, tánccal és helyi gasztronómiával ünneplik.

A sziget déli részén fekvő Perdika halászfalu friss tengeri ételeivel, az északi parton található Szouvala és a Marathon-strand pedig szervezett strandjaival várja a látogatókat.

Kolonna-fok

A Szaróni-öbölben található Aegina szigetének északnyugati részén található Kolonna-fok a neolitikumtól a középkorig folyamatosan lakott volt. Ma ott áll egy feltételezett Apollón-templom egyetlen fennmaradt oszlopa, amely az i. e. 6. század végéről származik. Az oszlop Aegina szigetének szimbóluma, és a fok nevét is róla kapta.

Kolonna a bronzkorban érte el virágkorát. A település regionálisan jelentős központtá fejlődött, befolyásos helyi elittel. Később Aigina megszilárdította gazdasági központként szerzett hírnevét, és Athén komoly riválisává vált.

A bronzkori település maradványain a lakosok egy szentélyt építettek egy dór templommal, amely az i. e. 6. század végéről származik, és valószínűleg Apollónnak szentelték. Ennek a szerkezetnek ma már csak egyetlen oszlopa maradt fenn. Ez a szerkezet kiemelkedően kiemelkedik a szigetfokon, és a sziget egyik nevezetessége lett. A fok a nevét erről az oszlopról kapta: Kolonna, az oszlop. A bizánci korban az emberek ismét letelepedtek az ősi szentély területén, és a hely ismét regionális és régiókon túli jelentőségre tett szert.