I. (Szent) Orbán pápa ereklyéje Monokon

Szent Orbán / I. Orbán pápa (2. század, Róma - 230.05.23., Róma) katolikus püspök, a 17. római pápa. Ünnepe: május 25.

I. Orbán pápa 223-ban került a pápai trónra, 230-ban vértanúhalált szenvedett. Középkori hagyomány szerint ő rendelte el, hogy a miseáldozat kelyhét és paténáját (tányérkáját) aranyból vagy ezüstből készítsék. Személyének ez a borral való kapcsolata és emléknapjának a szőlő fejlődése szempontjából kritikus időpontja együttesen tette Orbánt a szőlőművesek, kádárok és kocsmárosok védőszentjévé.

I. Orbán pápa földi maradványai több mint hat évszázadon át Rómában nyugodtak.

Az Orbán-ereklyét 849-től 1771-ig az elzászi szőlővidéken található Erstein városka kolostorának templomában őrizték.

1771-ben XIV. Benedek pápa Andrássy István grófnak ajándékozta, aki birtokán, a Tokaj-Hegyalja közeli monoki kápolnában helyezte el.

Szent Orbán magyarországi tiszteletének kezdetét a kutatás a középkor legvégére teszi. Valószínűleg a kontinentális német szőlőterületekről: a közép- és dél-német, az osztrák, valamint a dél-tiroli szőlő- és bortermő vidékekről kerülhetett hazánkba ennek az ünnepnek az ismerete. Terjesztésében szerepük lehetett a török hódoltság után érkező telepeseknek.

Az Orbán-kultusznak Nyugat-Európában és Magyarországon a középkortól a 19-20. századig igen hasonlóak az elemei: ha az idő enyhe volt, ünnepi körmenetben dicsőítették a szentet, szobrát, képét megkoszorúzták, szőlőhajtásokkal díszítették, és meglocsolták borral, kedvező termést kérve. Ha Orbán fagyot hozott, fennhangon szidalmazták, megfenyítették, olykor tettleg megszégyenítették: szobrát vagy képét a sárba dobták, levizelték, megcsonkították.

Nürnbergben egészen a 17. századig május 25-én ún. Orbán- lovaglást rendeztek: Orbán megtestesítője egy apró tükrökkel és pohárkákkal teleaggatott fenyőcskét vitt, amit végül egy vízzel teli teknőbe dobott. Sargansban (Svájc) e napon a szőlővédszent képét megmerítették a kútban. Ez a vízzel való keresztelés tulajdonképpen áldást kérő termékenységvarázslás volt egy jó bortermést hozó év reményében. Szokás volt a szentet borral leönteni, majd áldomást inni. Egy 16. századbeli sváb kéziratos forrás szövege szerint a szőlőtermesztő parasztok a szent szobrát vagy képét tiszta, derült időben bevitték a kocsmába, poharakat, üvegeket, szőlővenyigét akasztottak rá, és tiszteletére serleget ürítettek. Az ilyen, üvegből vagy porcelánból készült "Orbán-pohárkákat", amelyekre a szent képe volt vésve, illetve festve, csak e napon használták. A frankok a középkorban a szent szobrát a piactéren egy asztalra állították, jó időben viszont sáros vízzel öntötték le. A későbbi időkben a magasztalás vagy megszégyenítés szokását ősszel is folytatták. Ezek az események Orbán egész éves munkájának őszi értékelését mutatták.

A magyar borvidékeket tekintve leginkább az Alföldön, Észak- Magyarországon és A Nyugat-Dunántúlon találkozhatunk Szent Orbán tiszteletének múltjával. Az Orbán-ünnepek az utóbbi évtizedekben majálisszerű, sok esetben idegenforgalmi célzatú rendezvényekké váltak, legismertebb ezek közül hazánkban a hajósi Orbán-ünnep.

Monoki várkastély

A Monaky–Andrássy–Széchenyi-kastély Magyarország területén egyedülálló minőségben és eredeti reneszánsz formáját megőrizve maradt fent a Tokaj Borvidéken, a Tokaj–hegyaljai világörökségi kultúrtáj területén.

Az építtető család 1273-ban IV. László királytól kapta adományként a települést. Az adományozott Simon comes fiai vették fel a de Monak, vagyis Monaky nevet, amelyet tovább örökítve az évszázadok során a régió tekintélyes nemesi családjává váltak. A késő reneszánsz kastély felépítése a 16. század végére, 1590 körülre tehető, feltehetően Monaky (IV.) János füleki várkapitány emeltette.

A kastély ekkori első periódusa egy kéttraktusos, téglalap alaprajzú középső tömbből állt – illetve kibővített formában áll ma is –, nyugati sarkán egy kerek, átellenes keleti sarkán pedig egy téglalap alaprajzú toronnyal. A báró Monaky család 1643-as kihalása után az egyik leányági örökös Andrássy Mátyással kötött házassága révén az Andrássy családhoz került a kastély. Valamikor 1673 előtt átépítést végeztek az épületen, ezen második építési periódusban készült el az emeletes, az épület tömbjéhez illeszkedő délkeleti bővítmény.

A kastély harmadik építési periódusa, barokk stílusú átalakítása az 1740-es évek táján készült el, ekkor épült a délkeleti homlokzat előrelépő középrésze is.

A 20. században a gróf Andrássy famíliától a gróf Széchényi család örökölte a kastélyt, amely egészen a második világháború utáni államosításig birtokolta az épületet.

A felújított kastélyban kap helyet egy Magyarországon egyedülálló, de európai szinten is mind mennyiségben, mind minőségben kiemelkedő, az épülettel egy történeti korból származó – olasz, portugál és spanyol eredetű – gótikus, reneszánsz és késő reneszánsz bútor- és műtárgygyűjtemény.

A kastély alagsorában az egykori tulajdonos családok és a kastély fordulatos története is korszerű, interaktív módon lesz bemutatva, és a történeti pincerendszerben is berendezésre kerül egy borászati témájú pincekiállítás.

Nyitás várható időpontja: 2026. december 31.