Vértesszőlős

Vértesszőlősön 1965-ben találták meg a Magyarországon feltárt legidősebb emberi maradványt, a Samu néven ismert emberi tarkócsontot. A 400 ezer éves régészeti lelőhelyen kőeszközök, tűzhelyek, állatcsontok, lábnyomok mesélnek az ősemberek, köztük az itt megtalált „Samu" életéről.

1968-ban nyitotta meg kapuit az előember telephelyét eredeti környezetében bemutató szabadtéri kiállítóhely, amely a különleges régészeti, embertani és őslénytani maradványokat, azok képződési környezetét mutatja be.

A két feltárt és bemutatott lelőhely az előkerült milliónyi kőeszközzel, zsíros csontokkal táplált tűzhelyekkel, a vadászott állatok csontjaival és az emberi tejfogakkal, valamint egy tarkócsonttal egyedülálló képet nyújt a korai, úgynevezett heidelbergi típusú ember életéről. A bányából ismert levél- és terméslenyomatok, az egykori sáros itató és dagonyázó helyhez gyűlt állatok megőrződött lábnyomai pedig a természetes környezetről adnak képet.

Vértes László régész 1965. augusztus 21-én, a vértesszőlősi mésztufabányában talált rá az heidelbergi típusú ember maradványára, akit Sámuelnek neveztek el.

A vértesszőlősi őskőkori lelőhely az ásatást végző Vértes László gondos feltárása során dokumentált kilenc kultúrréteg százezernyi pattintott kőeszköze, számtalan állatcsont- és fog maradványa, valamint az ugyanitt előkerült emberi tarkócsont és a tejfog-töredékek a mai napig fontos lelőhellyé tették a helyszínt. 

Vértes László formális egyetemi képzés nélkül végzett a maga korában világszínvonalú ásatásokat és készített a mai napig jól használható tudományos feldolgozásokat. A közönség számára két ismeretterjesztő könyve, az Istállós-kői barlang feltárását ismertető Medveemberek krónikája és a vértesszőlősi ásatások ihlette, Kavicsösvény című kötet nyomán vált ismertté.

Tatáról az Által-ér völgyi tanösvényen jutunk el ide, a bringaút egészen Tatabányáig visz.