Szent Teréz extázisa a római Santa Maria della Vittoria-templomban

Az 1515. március 28-án született Ávilai (Nagy) Szent Teréz spanyol szerzetes nővér, a sarutlan kármelita rend alapítója ihlette meg Berninit a Szent Teréz extázisa c. szobrának megalkotására. A mű a római Santa Maria della Vittoria-templomban látható.

Szent Terézt  harminckilenc évesen egy látomása a pokolról és Szent Ágoston olvasása misztikus magasságokba emelte: Isten valósága elemi erővel tört rá, egyszerre érzett mérhetetlen kínt és gyönyört. Egyik látomásában egy szeráf az isteni szeretet tüzes lándzsájával döfte át a szívét, ezt a jelenetet ábrázolja az egyik legismertebb barokk szobor, Bernini római Santa Maria della Vittoria-templomban látható Szent Teréz extázisa című alkotása. Önéletrajza szerint a vallásos elragadtatások pillanatában nem tudta megakadályozni, hogy felemelkedjen a földről, bár alázatból küzdött ellene.

Teréz az evangéliumi szegénység és szigorúság szellemében fáradozott a kármelita rend megújításán. IV. Piusz pápa engedélyével, pénz nélkül fogott az első sarutlan (reformált) kármelita kolostor építéséhez, amely 1562-ben nyílt meg. Nevet is változtatott: ettől kezdve Jézusról nevezett Teréz nővérnek szólították. Egyik kolostort a másik után alapította, követőinek száma egyre nőtt, emiatt a kármeliták sarus ágának vezetése támadást indított ellene. A rend generálisa 1575-ben kiközösítette a sarutlan kármelitákat, az új alapításokat feloszlatta, Terézt száműzték. A rend két irányzata évekig küzdött egymással, végül II. Fülöp király közbenjárására egy pápai dekrétum a sarutlan kármelitákat önálló renddé tette. Ezután sorra alakultak a Teréz által alapított kolostorok (17 női és 15 férfi), sokan csatlakoztak rendjéhez.

A sok munka megviselte, életének hatvannyolcadik évében, 1582. október 4-ről 5-re virradó éjszaka meghalt az általa alapított Alba de Torres-i kolostorban. Itt temették el, szíve ma is épségben látható.

Önéletrajza a lelki történésekbe is bepillantást enged. A tökéletesség útja című műve a szerzetes nővéreket vezeti be az aszketika világába. Legjelentősebb munkájában, A belső várkastélyban a lélek Szentháromsághoz vezető útját írja le, mintegy összefoglalva misztikus élményeit. Számos kiváló vers, bibliai kommentár, levél is maradt utána. Terézt 1614-ben V. Pál pápa avatta boldoggá, nyolc évvel később, 1622-ben XV. Gergely pápa emelte az egyház szentjeinek sorába. 1970-ben VI. Pál pápa egyháztanítónak nyilvánította, e megtiszteltetésben rajta kívül csak Sziénai Szent Katalin és Lisieux-i Szent Teréz részesült a szent életű nők közül. Szent Teréz a spanyol katolikus írók, a spanyol hadsereg és hadbiztosság, valamint a fejfájástól szenvedők védőszentje.