Ajnácskő

A vár eredete az 1241–42-es tatárjáráshoz köthető: a beckói vár egykori jobbágyai ekkor emeltek ideiglenes erődítményt a Darmskó-hegyen. Az első okleveles említés 1245-ből, illetve a vár tényleges felépítésének engedélye 1247-ből származik, amikor Miko nemes kapott rá királyi jóváhagyást. A tényleges várépítés azonban csak 1320 körül zajlott, amikor I. Károly Róbert király a Hont-Pázmány nembeli Sándortól szerezte meg a birtokot, majd Széchényi Tamásnak adományozta. A Széchényi család egészen 1424-ig birtokolta, ekkor Borbála királyné, majd 1438-tól a Pálóczi család tulajdonába került.

A vár 1440 és 1462 között a Jiskra-féle huszita zsoldosok kezén volt. 1545-ben (más források szerint 1546-ban) az oszmán csapatok foglalták el, majd 1565-ben ismét török kézre került, ezúttal egészen 1593-ig. A 16–17. század fordulóján a császári csapatok szerezték vissza, 1645-ben azonban I. Rákóczi György felkelői foglalták el, akik a törökkel szövetkezve négy éven át portyázó bázisként használták. A 17. század folyamán többször gazdát cserélt, és részben lakott is maradt. Végül 1703-ban tűzvész pusztította el, azóta nem építették újjá.

A mai romok a Cseres-hegység (Cerová vrchovina) egy vulkanikus eredetű, bazaltból álló kúpos dombján állnak, közvetlenül a Hajnáčka (Ajnácskő) falu fölött – a bazaltsziklát maga a várépítészet is felhasználta: a szikla egy részébe lépcsőket vájtak a szintek összekötésére. A csúcson a valaha ott állt kisebb palotaépület alapjai is azonosíthatók, a vár háromnyelvű információs táblákkal, fakorláttal segített ösvényen közelíthető meg, a séta viszonylag rövid, enyhe emelkedőjű.