Garamszeg

Fatemplom

Garamszeg fatemploma az UNESCO világörökség része, és az egyik legszebb, szög nélkül épült protestáns templom Szlovákiában.

A garamszegi artikuláris fatemplomot 1725. október 23-án kezdték építeni, és alig egy évvel később, 1726. október 31-én már fel is szentelték. Az "artikuláris" jelző az 1681-es soproni országgyűlésen elfogadott 25. és 26. törvénycikkre utal, amelyekkel I. Lipót császár – a nemesség lecsillapítására és hűségének visszaszerzésére – engedélyezte a protestáns közösségeknek templomok építését, szigorú feltételekkel: az épületnek fából kellett készülnie, fém szegek felhasználása nélkül, és a falvakon kívül kellett állnia.

A görögkereszt alaprajzú, favázas szerkezetű templom skandináv építészeti elemeket (a karzat és az alatta lévő oszlopsor ión díszítésű elrendezését) is mutat – ez a fajta favázas technika Szlovákiában ritkán volt használatos, elsősorban a németországi területeken volt elterjedt. A belső térben 1100 ülőhely található, ami a templomot a maga nemében az egyik legnagyobbá teszi; az 1764-ben beszerelt orgona és az 1771-es késő barokk, hat cserélhető képpel díszített oltár a mai napig eredeti állapotban látható. A templom szomszédságában 18. századi, hagymakupolás fatorony áll.

2008-ban a Kárpátok szlovákiai részének nyolc fatemploma (köztük Garamszeg is) az UNESCO Világörökség részévé vált "A Kárpátok szlovák részének fatemplomai" néven. A templom udvarán négy hatalmas hárs áll, itt házasodott össze a szlovák irodalmi Štúr-mozgalom tagja, Andrej Sládkovič költő is helyi menyasszonyával, Júlia Senkovičovával.

Várkastély

A Polthári Soós család középkori eredetű várkastélya a 15. században épült, majd 1576-ban átalakították, a 19. században felújították. A Rákóczi-szabadságharc alatt pénzverde működött benne. Itt élt Korponay Julianna a Lőcsei fehér asszony, akiről Jókai Mór regényt is írt.