Körmöcbánya

A Beszterce- és a Körmöc-patakok összefolyásánál keletkezett település aranytermeléséről vált híressé. 

A középkori Magyarország és egyszersmind Európa legnagyobb aranybányája köztudottan a híres körmöci aranypénzek anyagát is adó Körmöcbányán volt. A felvidéki bányavárosokat, így Körmöcbányát is a XIII. században oda telepített német bányászok virágoztatták fel, mígnem az aranybányászat a XVIII. század második felében hanyatlásnak indult, jóllehet a kontinens aranytermelésének 80 százaléka évszázadokon át magyarországi aranybányákból származott.

Körmöcbányán volt a tíz pénzverőkamara egyike: a településtől északra fekvő Kammerhofban verték a híres körmöci aranyakat. Körmöcbánya később egyike lett a hét Garam-vidéki szabad királyi bányavárosnak, ezek közül a körmöci joggal élt Újbánya is.

A körmöcbányai pénzverde 1328. november 17-én, Károly Róbert magyar király kiváltságlevelével nyílt meg, és a mai napig folyamatosan, megszakítás nélkül üzemel – ezzel a világ egyik legrégebbi, folyamatosan működő pénzverdéje. Az itt vert aranydukátok (florinusok) 23 karátos, kivételesen magas tisztaságuk miatt a középkori Európa egyik legkeresettebb, legmegbízhatóbb nemzetközi fizetőeszközévé váltak. A fennmaradt feljegyzések szerint a pénzverde fennállása alatt összesen 21,5 millió dukátot vertek – ez a mennyiség a mai aranyáron számolva is több milliárd dollár értéket képviselne.

Az utolsó, hivatalos fizetőeszközként forgalomba került aranydukátokat 1881-ben verték itt. Ma a pénzverde múzeuma és üzlete fogadja a látogatókat, miközben az üzem a mai napig euróérméket gyárt a Szlovák Nemzeti Bank számára, valamint forgalmi pénzeket több tucat országnak, köztük Costa Ricának és Srí Lankának.