Ferrara

A 15-16. századi városfalakkal körülvett város híres látnivalója a Castello Estense. A város közepén található vár téglából épült, négy tornya van, és várárok veszi körül. 1385-ben emelték és 1554-ben részlegesen helyreállították.

A Szent Anna kórházban, a költő, Torquato Tasso elmebaját igyekeztek kezelni.

A Palazzo del Municipiot a 18. században újjáépítették, és az Este család rezidenciájaként szolgált.

A San Giorgo katedrálist 1135-ben építettek, Guglielmo degli Adelardi utasítására (ide van eltemetve). A belső részeket barokk stílusban restaurálták, 1712-ben. A campanile reneszánsz stílusban épült (1451-1493), de az utolsó szint a 16. században épült.

A város egyeteme jogi, építészeti, orvosi, és természettudományi karral rendelkezik. A könyvtára értékes kéziratokkal (Tasso, Orlando Furioso) rendelkezik. Az egyetemen megfordult Nikolaus Kopernikusz (1503) és Paracelsus is.

A Monastero del Corpus Dominiben találhatjuk az Este család tagjainak síremlékeit, mint például I. Alfonzóét, II. Alfonzóét, I. Ercolét, továbbá Lukrécia Borgiáét és Eleonora d'Aragonáét.

Palazzo Schifanoia 1385-ben épült Alberto V d'Este uralkodása alatt. Borso d'Este életét megörökítő freskókat tartalmaz, továbbá zodiákus szimbólumokat, és a hónapok allegorikus megfelelőit. A belső Domenico di Paris által készített stukkókat tartalmaz.

Palazzo della Ragione ("Az értelem Palotája") gótikus stílusban épült 1315-1326 között (az eredeti a második világháború során elpusztult).

Középkori gettó. A zsidó lakosságot itt különítették el 1627-től 1859-ig. Néhány zsinagógát is találhatunk a városban, és a Zsidó Múzeumot is, a középkori városrész szívében, közel a Castello Estense katedrálishoz.

Ha Ferrarában járunk kóstoljuk meg a város jellegzetes édességét, amelyet eleinte karácsonykor, ünnepek alkalmából készítettek. 1600-ban a Ferrarai Monastero del Corpus Domini szerzetesei, Cristoforo da Messisbugo híres reneszánsz szakács antik receptjét feldolgozva készítik el ezt az édességet, amelyet a kor nemeseinek küldtek ajándékba. A sütemény fő alkotója a kakaó, ami éppen ekkoriban jutott el Európába, azért ebben az időban még luxusnak számított. Mandulát, mogyorót is tesznek bele és étcsokoládéval öntik le. Pan del Papa-nak nevezték e, ebből alakult ki a mai neve:Pampepato.