Bassae

A Peloponnészosz Arkádia régiójában, a magányos hegyvidéken fekvő Apollón Epikuriosz-templomot a Kr. e. V. század második felében (kb. 420–400 között) építtették a phigáliaiak, hálából, amiért – hitük szerint – Apollón megvédte őket a pestistől és az ellenséges támadásoktól ("epikuriosz" = "segítő, oltalmazó"). Pauszaniász ókori utazó a templom tervezőjeként a Parthenónt is jegyző Iktinoszt nevezte meg.

A templom egyedülálló módon mindhárom klasszikus görög oszlopstílust ötvözi egyetlen épületben: a külső dór oszlopcsarnok (6 oszlop elöl, 15-15 oldalt) mellett a belső előcsarnokban ión oszlopok állnak, a legbelső szentélyben pedig egykor egyetlen korinthoszi oszlop állt – ennek fennmaradt fejezete a legkorábbi ismert korinthoszi oszlopfő a görög építészetben. A szokásostól eltérően a templom észak-déli tájolású, nem kelet-nyugati.

Az 1811-ben újra felfedezett, majd 1812-ben részben kifosztott (a fríz nagy részét ekkor vitték Angliába, ma a British Museumban látható) templomot 1902 és 1908 között restaurálták először alaposan, majd az 1965–66-os földrengések után is jelentős megerősítő munkálatokat végeztek rajta. 1986-ban – egy évvel megelőzve az athéni Akropoliszt – Bassae lett Görögország első UNESCO-világörökségi helyszíne. 1987 óta a templomot egy fehér védősátor borítja az időjárás okozta erózió megállítására; a folyamatos, a mai napig tartó restaurálás miatt a sátor alatt a helyszín ettől függetlenül látogatható.