Nagykelmék vára

Egy sziklaormon állt egykor Veliki Kalnik (Nagykelmék) vára, amelyet oklevelek először 1221-ben emlegettek mint II. Endre birtokát.

IV. Béla 1243-as oklevele szerint Nagykelméket megvédték a tatároktól. A monda szerint az ostromlott várban ott volt a király a védőkkel együtt. A lakosság az éjszaka leple alatt szilvával teli faágakkal látta el a védőket, így azok elkerülték az éhhalált. A király hálából a lakosságnak nemesi címeket adományozott, innen ered a hétszilvafás nemes kifejezés.

A horvátországi Kalnik község erdős vidéken, 50 kilométerre északkeletre fekszik Zágrábtól, közel Varasdhoz (Varazdin). 

Nagykemlék várától nyugatra, a Kemléki-hegység déli lejtőin, az erdőben található a „Kalnik Igrišće” lelőhely. A lelőhelyen több történeti korszak leletei, őskori, ókori és középkori települések nyomai is találhatók. Az őskorban a helyet a bronzkorban és a vaskorban is lakták, amikor La Tène-kultúra népe lakott itt. A legjelentősebb leletek a késő bronzkorból származó lakóépület maradványok, amelyek az i. e. 14. és 8. század közötti időszakra tehetők.