» Olaszország

» Olaszország » Trentino-Alto Adige » Dolomitok


Ezt a helyet még nem értékelték. Legyél Te az első:

Télen síelők, nyáron kirándulók lepik el a tó környékét. Felejthetetlen látvány a duzzasztott tóból kiemelkedő templomtorony.

A 14. században épült templom mementóként emlékeztet az egykor itt állt falvakra: Graun, Reschen és St. Valentin az 1950-ben épült duzzasztógátnak estek áldozatul. A torony egykor Graun község jelképe volt.

A Reschensee víztározó, ma hat kilométer hosszú, legszélesebb része eléri az egy kilométert, és évente 116 millió köbméternyi vízhozama 250 millió kWh villamosáramot termel. Az 1357 óta álló, vízből kiemelkedő templomtorony arra emlékeztet, milyen árat kellett fizetniük ezért a környező településeknek. A valaha virágzó területen 163 házat és 523 hektár termőföldet árasztottak el, a 650 fős lakosság több mint fele kényszerült kitelepülni, és a haszonállatok száma 70 százalékkal csökkent.

A területen három kisebb tó (Reschensee, Mittersee és Haidersee) összekapcsolásából tervezték a víztározó megépítését még az Osztrák-Magyar Monarchiában. Az első világháború után Dél-Tirolt Olaszországhoz csatolták, és a kormány 1920-ban engedélyt adott a duzzasztógát megépítéséhez. Az eredeti osztrák terveknek megfelelően a vízszintet 5 méterrel emelték. Az építkezés azonban nem haladt előre.

Hat nappal azután, hogy Hitler és Mussolini 1939. június 23-án aláírták a német-olasz Dél-Tirol megállapodást, ami szerint a német anyanyelvűeket áttelepítik a Német Birodalomba, a Montecatini vállalat új kivitelezési tervet nyújtott be: az eredeti tervnél 17 méterrel magasabbra, azaz 22 méterrel kívánta megemelni a víztározó vízszintjét. A duzzasztógát miatt fennállt a veszély, hogy Graun és Reschen nagy része víz alá kerül. A fasiszta uralom alatt álló kormányzat a német ajkú lakosságot csak olasz nyelven, és csak két hétig tájékoztatta a tervezetről. Ellenvetés hiányában a római minisztérium 1940. április 6-án elfogadta a Montecatini tervet.

A második világháború azonban keresztülhúzta a vállalat számításait: a Wehrmacht 1943-ban megszállta Észak-Olaszországot, és a németek nem mutattak érdeklődést a víztározó megépítése iránt.

A háború elvesztése után megdőlt a fasiszta uralom, így Graun és Reschen polgárai azt hitték, hogy ezzel a víztározó terve is szertefoszlik. 1947. március 20-án a Montecatini képviselői azonban újra megjelentek a falvakban, hogy újrakezdjék a munkálatokat. A vállalat 30 millió svájci frankot kapott kölcsön a duzzasztógát megépítésére az Elektro-Watt svájci vállalattól, cserébe 10 éven át 120 millió kWh villamos energia Svájcba szállítására kötelezte magát. A lakosság eredménytelenül kérvényezte az engedély visszavonását, és a Montecatini vállalatot is beperelte arra hivatkozva, hogy a duzzasztógát terveinek megváltoztatásakor új engedélyt kellett volna kiadni. Ausztria is kifogásolta ezt, és Raimund von Klebelsberg innsbrucki geológus szakvéleménye szerint a Mittersee fala nem volt elég erős ahhoz, hogy ekkora víznyomást kibírjon.

A víz már azelőtt kezdett a házakba beszivárogni, hogy döntést hoztak volna az emberek kárpótlásáról. A St. Valentin melletti duzzasztógát zsilipeit próbaképpen 1949. augusztus 1-jén zárták be először anélkül, hogy a lakosságot tájékoztatták volna. A víz 11 métert emelkedett: mezőket, szántóföldeket árasztott el, Reschen mélyebben fekvő házaiba is befolyt és az állatok a vízben álltak. 1949-50 telén a lakosok még otthonaikban maradhattak, de utána a családok háromnegyede kénytelen volt végleg elhagyni a területet, a többiek a magasabban fekvő részekre költöztek, ahol azonban nem volt megművelhető föld. Az emberek minden ingóságukat megpróbáltak eladni, hogy azok árából máshol újrakezdhessék az életüket. A három falu polgárai látták, amint házaikat, istállóikat lebontják. A temetőből, ahova 1422 óta temetkeztek, kiásták halottaik maradványait, és új sírhelyre vitték a csontokat. A sírkövek és vaskeresztek nagy részét sikerült megmenteni, de közülük néhány és a fakeresztek eltűntek a vízben.

1950. július 9-én tartották az utolsó misét az alt-grauni templomban, ami megtelt a falu lakóival, de a padokat és az orgonát már korábban elszállították. Egy héttel később még utoljára megszólaltak a harangok, két nap múlva pedig az 1926 óta itt lévő nagyharangot, majd az 1505-ből származó régi harangot is elszállították. 1950. augusztus 23-án végleg elárasztották a területet.

Fagyos téli éjszakákon állítólag a mai napig lehet hallani harangszót a toronyból, holott a harangokat még 1950-ben eltávolították belőle. Télen a jégen gyalog is el lehet jutni a falakhoz.

A tó ma szörfösök és horgászok paradicsoma. Sétahajó-járat is közlekedik a tavon.

FELVONÓ

Nyáron is üzemel a Seilbahn Schöneben felvonó.
Völgyállomás: Reschen.
Hegyállomás: Bergstation Schöneben 2.087 m. Innen kellemes túrák tehetők. A Höhenweg Schöneben magaslati túraút a Haideralmra vezet (2.120 m). Haideralm a Haidersee mellől érkező kabinos felvonó hegyállomása, a hegyről így is lejuthatunk. (Haidersee közvetlenül a Reschensee mellett található.)
Nyári üzemidő: július eleje-szeptember vége, naponta. (www.schoeneben.it).

EGYÉB LÁTNIVALÓK

Seemuseum Reschensee

Tartomány:Trentino-Alto Adige
GPS: 46° 48′ 16.75141″, 10° 31′ 50.22376″
Honlap: http://www.reschenpass-suedtirol.it

Még nem érkezett hozzászólás!

Régióválasztó