» Svájc

» Svájc » Genève » Genfi-tó


Ezt a helyet még nem értékelték. Legyél Te az első:

Jet d'Eau. A Genfi-tó szökőkútja

A  Jet d'Eau név franciául vízsugarat jelent. 1891 óta Genf egyik híres látványossága ez a gigantikus vízsugár. A keskeny vízoszlop 140 méter magasra emelkedik fel, minden másodpercben 500 liter víz halad át a 10 cm-es fúvókán, közel 200 km/órás sebességgel, így egy adott pillanatban körülbelül 7000 liter víz van a levegőben. A szökőkút eredetileg biztonsági okokból épült, a város hidraulikus hálózatának túlnyomását hivatott csökkenteni. Ekkor még csak 30 méter volt a vízsugár magassága.1951-ben emeltek a nyomáson, így már 140 méter magasra pumpálja fel a vizet a szökőkút, amivel a világ hatodik legmagasabb szökőkútjává vált. Napjainkban a szökőkút egész évben működik, este pedig színes fényekkel világítják meg.

ENSZ genfi székháza

Az ENSZ genfi székhelyének kertjében áll armilláris éggömb, a béke és a jövő szimbóluma. A jelkép az amerikai szobrász, Paul Manship (1885-1966) alkotása, amelyet az olasz Bruno Bearzy vont be nemesfémmel. Az aranylemezekkel borított éggömb az univerzum 65 különböző csillagjegy-konstellációját mutatja 840 ezüstözött csillaggal.

A sarkcsillag irányába mutató tengely körül lassan forgó plasztikát 1939-ben a Woodrow Wilson Alapítvány ajándékozta a Népszövetség Palotájának, amely később az ENSZ genfi székhelye lett.

Az éggömböt jelenleg restaurálják. A négy méter átmérőjű gyűrűkből álló szobrot kilenc hónapra távolítják el a helyéről a munkálatok idejére. A híres jelkép 2019 végére vagy 2020 elejére, a Népszövetség megalapításának centenáriumára kerülhet vissza a helyére.

Nemzetközi Vöröskereszt Múzeum

A múzeum alapkövét 1985-ben Raissza Gorbacsova és Nancy Reagan rakta le. A múzeum szemléletes áttekintést ad a  solferinói csata után, a svájci Henry Dunant által alapított szervezet történetéről, érdekes dokumentumok, fényképek bemutatásával.

Barbier-Müller Múzeum

Svájci Történeti Múzeum

Nemzetközi Reformáció Múzeum

A múezmnak évente 25 ezer látogatója van.

Jean-Jacque Rousseau és Genf

Rousseau 1712. június 28-án született a genfi Grande Rue 40 számú házában, amely ma múzeum. Jean-Jacques Rousseau órás dinasztiából származott, apja és nagyapja is ezt a mesterséget folytatta. Édesanyja meghalt, apja sorsára hagyta, amikor Jean-Jacques nyolcéves volt. Ő maga 16 éves koráig élt Genfben, ahová ezután is többször visszatért hányatott élete során. Amikor megjelent Émile című oktatási munkája, a genfi hatóságok megrémültek a szerző forradalmi szellemiségétől és 1762-ben száműzték a városból, műveit pedig a városháza előtt elégették.

Rousseau-t sohasem szerették igazán Svájcban. Az író érzései szülővárosa iránt szintén a gyűlölet és a szeretett között ingadoztak: lemondott genfi polgári címéről, de egész életében meghatva idézte apja intelmét: Jean-Jacques, szeresd hazádat!

Kálvin János és Genf

Kálvin János, avagy Jean Calvin francia származású svájci vallásreformátor, a kálvinizmus névadója 1564. május 27-én halt meg Genfben.

A franciaországi Noyonban látta meg a napvilágot, teológiai és jogi tanulmányai során ismerkedett meg a lutheri-reformátori eszmékkel. 1533 végén I. Ferenc francia király protestánsüldözései elől Bázelbe menekült, 26 évesen itt fejezte be és adta ki élete végéig folyamatosan finomított fő művét, A keresztény vallás rendszerét (Christianae Religionis Institutio). Művét, amelyet káténak, hitvallásnak és apológiának szánt, magyarra először Szenczi Molnár Albert fordította le 1624-ben.

1536-ban Guillaume Farel reformátor Genfbe hívta, ahol a városi egyház prédikátorává nevezték ki. Kálvin hiába volt kiváló szónok, briliáns teológus, szigorú katekizmusa és hittételei miatt a lakosok ellenállásába ütközött, s végül 1538-ban a városi tanács száműzte. Ezután Strasbourgban a hugenotta menekültek lelkipásztora lett, tanulmányozta a német protestantizmus tanait, s Melanchthon Fülöppel kidolgozta az ágostai hitvallás módosított változatát.

1541-ben a genfiek ismét segítségét kérték, miután Róma a várost a katolikus egyházhoz való visszatérésre szólította fel. Kálvin csak azután tért vissza, miután elfogadták az egyházi szervezet átalakítását szorgalmazó reformjait. Létrehozta a világitól független egyháztanácsot (konzisztórium), amely 9 lelkészből és 12 világi tagból állt. Szigorúan a bibliai-igei alapokra épülő egyházi rendtartásának elemeit (csecsemőkeresztség, úrvacsora, presbitériumi hatalomgyakorlás, gyülekezeti tagok egyenlősége) később a református és presbiteriánus egyházak beépítették szabályzatukba. Teológiai reformjának legfontosabb gondolata Jézus Krisztus személyének középpontba állítása volt, akinek megismerése egyedül a Szentírás (Sola Scriptura), a szuverén Isten kijelentése által lehetséges. Az Ószövetség és Újszövetség szorosan egymásra épül, mindkettő Jézus Krisztusról, az isteni kegyelemről, Istennek az emberrel kötött szövetségéről szól.

Kálvin genfi évei alatt teológus professzor, prédikátor, egyházi vezető, iskolai felügyelő volt egyszerre, kiterjedt levelezést folytatott, könyveket írt. A reformáció egyik szellemi vezetőjeként templomi használatra javasolta a zsoltárokat, írásai fontos szerepet játszottak a francia irodalmi nyelv kialakulásában. Gazdaságetikai kérdésekben is állást foglalt, mértékletes kamatgazdálkodást javasolt, a szegénység leküzdésére kórházat, árvaházat, szegényházat alapított. Ugyanakkor puritanizmusa (a kártyázás, kocsma, tánc betiltása), az egyházi fegyelem, az erkölcsi ügyekbe valóbeleszólás az alsóbb rétegekben ellenszenvet is kiváltott. Ellentmondásos szerepe Szervét Mihály perében, akit a Szentháromság tagadása miatt 1553-ban végeztek ki Genfben.

Kálvin tuberkulózisban szenvedett, de több más kór is kínozta, puritán életmódja, a túlzott böjtölés miatt állandó fejfájás gyötörte. 1564. május 27-én hunyt el, végrendelete szerint Genfben jeltelen sírban temették el, feltételezett nyughelyén emléktábla áll.

Tartomány:Genève
GPS: 46° 12′ 36.82368″, 6° 8′ 33.43848″

Még nem érkezett hozzászólás!

Régióválasztó