Mainland: Skara Brae

Az UNESCO Világörökség listáján is szereplő Skara Brae-t egy tomboló vihar után fedezték fel, a szél ugyanis egyszerűen lehántotta annak a dombnak a tetejét, amely alatt a nyolc kőházikó lapult. Az 1800-as évek közepén még nem ismerték fel a lelet jelentőségét, amelyről ma már tudjuk, hogy ez a kontinens legjobb állapotban fennmaradt kőkori települése.

Skara Brae már 500 éve lakott volt, mielőtt belefogtak Stonehenge vagy a Gízai piramisok építésébe.

Orkney-szigetek. Skót a legrégebbi brit építmény: a kőkori Skara Brae immár 5100 éves.

A települést egy 1850-es viharban fedezte fel William Watt, a szomszédos Skaill-ház birtokosa; a részletes régészeti feltárás azonban csak az 1920-as években, V. Gordon Childe professzor vezetésével zajlott le. A nyolc, összekötő fedett folyosókkal összekapcsolt kőházikó – köztük az egyik feltehetően közösségi műhelyként funkcionált – tartalmazza a kőkorszaki élet legapróbb részleteit is: kőből faragott ágyakat, tárolópolcokat, sőt még beépített "hűtőszekrényként" szolgáló, vízzel telített gödröket is a friss hal tárolására.

A hely mintegy 180 évig, körülbelül i. e. 3200-tól 3000-ig volt lakott, mielőtt a lakosok ismeretlen okból elhagyták – lehetséges, hogy egy homokvihar temette be a falut, konzerválva azt a mai napig. Skara Brae ma az Orkney-szigetek neolitikus szívének nevezett világörökségi együttes (Heart of Neolithic Orkney) része, amelybe a közeli Ring of Brodgar kőkör és a Maeshowe kamrás sírhalom is tartozik – ezek együtt Nyugat-Európa egyik legjelentősebb kőkorszaki emlékegyüttesét alkotják.