» Spanyolország

» Spanyolország » » Gibraltár


Ezt a helyet még nem értékelték. Legyél Te az első:

A brit koronagyarmat leghíresebb "lakosai" a szabadon kószáló makákó majmok, a turisták kedvelt fotómotívumai. A monda szerint Gibraltár mindaddig brit terület marad, amíg szikláin ott élnek a majmok.

Az Ibériai-félsziget déli csücskén fekvő brit koronagyarmat, Gibraltár több mint 300 éve képezi a viszály tárgyát  Madrid és London között. A 6,5 négyzetkilométernyi területen mintegy 30 ezer ember él, zömmel spanyol, portugál és marokkói származásúak. Gibraltár legfontosabb gazdasági ágazata a turizmus, amely még az adóparadicsomban hozzáférhető pénzügyi szolgáltatásokat is lekörözi.

A gibraltári lobogón is látható jelek használatát még 1502-ben a spanyol katolikus királyok adományozták, s azok a háromszáz esztendős brit gyarmatosítás ellenére fennmaradtak.

A 400 méter magas mészkősziklát a spanyol örökösödési háborúban, 1704-ben hódította meg George Rooke brit tengernagy. Az utrechti békeszerződés (1713) azután hivatalosan is Nagy-Britanniának ítélte Gibraltárt. A szerződés kimondja, hogy amennyiben London lemond felségjogáról, Spanyolország tarthat elsőnek igényt a területre. A spanyol kormányok többször is megkérdőjelezték a szerződés érvényességét. 

A spanyol uralkodók rendre megújították Gibraltárral kapcsolatos követelésüket, ám ez nem akadályozta meg Londont abban, hogy 1830-ban a koronagyarmatai közé emelje a területet. Amikor azután a brit kormány 1969-ben autonómiajogokat is magába foglaló alkotmányt adott Gibraltárnak, a Francisco Franco diktátor kormányozta Spanyolország blokád alá vonta a gyarmatot, amelynek lazítására 1982-ig kellett várni.

A határsorompót csak 1985-ben, a spanyol demokrácia visszatérése után 10 esztendővel nyitották meg. 2006-ban Madrid és London történelmi jelentőségűnek minősített egyezményt kötött, amelyben számos könnyítést irányoztak elő Gibraltár számára, így például gyorsított határellenőrzést, a telefonvonalak kiépítését, valamint a gibraltári repülőtér közös használatát.

A 2002-ben rendezett népszavazáson a gibraltáriak 99 százaléka arra voksolt, hogy a "Majomszikla" maradjon továbbra is Nagy-Britannia birtoka. A hivatalos elnevezéssel "brit tengeren túli terület" ma az Európai Unió részének számít, de bizonyos különleges jogokkal bír.

Háromszáz év után, 2009-ben kereste fel először spanyol kormánytag a Madrid által visszakövetelt Bibraltár brit koronagyarmatot.

NEANDERVÖLGYIEK

Az erős fizikumú, vadászattal foglalkozó neandervölgyiek fénykorában jelentős területet uralt, amelyet Nyugaton Nagy-Britannia és az Ibéria-félsziget, Délen Izrael, Északon pedig Szibéria határolt. A Homo sapiens Afrikából kiindulva mintegy 40 ezer éve jelent meg az európai kontinensen. A két népességcsoport néhány évezredig egymás mellett élt: a neandervölgyiek utolsó tárgyi emlékei, amelyekre Gibraltár környékén bukkantak, 28 000 és 24 000 évvel ezelőttről származnak.

Az izotópos vizsgálatok tanúsága szerint az itt élő neandervölgyiek nem vetették meg a tenger kínálta falatokat, étrendjükön delfinek, barátfókák is szerepeltek, ahogy kedvelték a kagylót is.

Madarak is szerepeltek az étlapjukon, a tudósok galambcsontokat vizsgáltak meg, amelyek egy gibraltári barlangból kerültek elő. A csontokon a neandervölgyi fogainak és vélhetően a sütésnek a nyomait fedezték fel. Ez azt sugallja, hogy az állatokat levágták és megsütötték, így ez a legkorábbi bizonyítéka az emberi madárfogyasztásnak.

Gibraltárob fedeztek fel először neandervölgyi embernek tulajdonított sziklavéseteket: Gibraltár egyik barlangjában legalább 39 ezer éves, kereszt alakú rovátkákra bukkant egy nemzetközi kutatócsoport. A Gorham-barlangot régóta a neandervölgyi ember egykori lakhelyeként tartja számon a tudomány. A szakértők a véseteket egy egy négyzetméteres kiszögellésen fedezték fel, amely a barlang akkori aljához képest 40 centiméterrel magasabban helyezkedett el.

A barázdák felett közvetlenül talált fedőréteg a geokémiai elemzések szerint 39 ezer éves, tehát a rovátkák ennél is régebben keletkeztek. Ebben az időszakban a modern ember nem jutott még el erre a területre, a fedőrétegben talált eszközök pedig az úgynevezett Le Moustier-i kultúrához, így a neandervölgyi emberhez köthetők.

A kutatók vizsgálatok során megállapították, hogy a barázdák nagy valószínűséggel nem véletlenül, például állatok feldarabolásakor keletkeztek, hanem dekoratív minták. Hogy a legmélyebb hasonló barázdát létrehozzák a mészkőben, a tudósoknak legalább 54 csapásra volt szükségük. A szakértők úgy gondolják, hogy a nyolc nagyobb és az öt kisebb barázda kialakításához összesen 177-317 csapásra volt szükség.

A vésett mészkövet homok-, agyag- és egyéb kőzetrétegek borították. A szakértők szerint a fedőrétegből foszfor- és mangánionok vándoroltak le a mészkő legfelsőbb rétegébe, a mészkő mélyebb szintjéről pedig magnézium és kalcium jutott a felső rétegbe. A mészkőnek ez az ásványi keményedése okozta, hogy a rovátkák remekül konzerválódtak.

MAKÁKÓ MAJMOK

Az Ibériai-félsziget déli csücskén fekvő sziklaerőd közelében élő majmok Európa egyetlen vadon élő majompopulációja. Az évente odalátogató 4 millió turistának a védett és nagy becsben tartott majmok jelentik a fő attrakciót.

Rejtély, hogy a makákók honnan kerültek ide. Egyesek szerint a mórok honosították meg őket 711-1492-ig tartó uralmuk alatt, míg mások szerint az 5,5 millió évvel ezelőtt Dél-Európában élt makákók utolsó leszármazottai voltak.

A makákók és a brit csapatok jelenlétét összekötő legendát sokan igen komolyan veszik már jó ideje. 1913-ban számuk lecsökkent mindössze tíz példányra, Gibraltár akkori kormányzója, Sir Alexander Godley pedig hozatott Észak-Afrikából nyolc fiatal nőstényt, hogy a populációt fenntartható szintre hozzák vissza. Ezzel együtt formalizálták kiemelt státuszukat és védelmük fontosságát, és hivatalosan is a brit katonai támaszpont oltalma alá kerültek. Még ennivalójuk is a hadi költségvetésből került ki, és egy altisztet bíztak meg minden velük kapcsolatos tényező felügyeletével. Alfred Homes őrmester neveket adott az állatoknak, és ha kölykök maradtak árván, felesége viselte gondjukat, amíg vissza nem tudtak térni csoportjukhoz. Ha valamelyik majom megsérült vagy megbetegedett, a helyi Királyi Haditengerészeti Kórház kezelte, ahogy bármelyik katonát a félszigeten.

Gibraltáron a második világháború alatt összesen hétre csökkent a majmok száma és Churchill miniszterelnök akkor
elrendelte, hogy számukat legkevesebb 24-ben kell megállapítani. Az Észak-Afrikában akkreditált brit konzulok erre az Atlasz-hegységben kutattak fel majmokat és átszállíttatták azokat Gibraltárra, úgy hogy számuk 1944 végére már 16-ra emelkedett.

A program annyira sikeres lett, hogy napjainkban már a túl sok majom miatt szenvednek a gibraltáriak.

GIBRALTÁR TÖRTÉNELME

711 - Tárik arab hadvezér seregeivel Gibraltárnál átkel Európába. Legyőzi a gótokat, s hatalma jelképeként erődítményt építtet a sziklán, mely nevét róla kapja (Dzsebel-el-Tárik, azaz Tárik hegye).

1462 - Az arabok kiűzése során Gibraltár spanyol kézre kerül.

1704 - Sir George Rooke brit admirális a spanyol örökösödési háborúban háromnapos ostrommal elfoglalja a bevehetetlennek hitt erődítményt.

1713 - A spanyol örökösödési háborút lezáró utrechti béke értelmében Gibraltár brit gyarmat lesz, azzal a feltétellel, hogy ha London lemond róla, visszakerül Spanyolországhoz.

1779-1783 - A nagy ostrom: a britek évekig állják az együttes francia-spanyol támadásokat.

1830 - Gibraltár brit koronagyarmati státust kap.

1947-1987 - Negyven éven keresztül a konzervatív Sir Joshua Hassan a terület főminisztere (miniszterelnöke).

1963 - Francisco Franco, Spanyolország diktátora javaslatot terjeszt az ENSZ elé a terület hovatartozásának felülvizsgálatáról.

1967 - A témában kiírt népszavazáson a lakosság 95 százaléka a brit fennhatóság fenntartása mellett foglal állást.

1969 - Az új alkotmány széleskörű önkormányzatot biztosít, s egyben megerősíti a Nagy-Britanniához fűződő kapcsolatokat. Válaszul Franco lezáratja a gibraltári-spanyol határt, amelyet Spanyolországnak az Európai Közösséghez való csatlakozása után 1982-ben részlegesen, 1985-ben teljesen megnyitnak.

1973 - Gibraltár az Európai Közösség tagja lesz, mint az Egyesült Királyság külterülete.

1981 - A gibraltáriak megkapják a brit állampolgárságot.

1984 - A spanyol és a brit kormány Brüsszelben tárgyalássorozatot kezd a sziklaszirt sorsáról.

1987 - Angol-spanyol egyezmény garantálja Madridnak a gibraltári repülőtér közös használatát. A megállapodás nem lép életbe, mivel a gibraltári parlament nem hajlandó azt ratifikálni.

1988. március - Parlamenti választásokon a Gibraltári Szocialista Munkáspárt győz a szavazatok 58 százalékával. Vezetője, Joe Bossano lesz a főminiszter.

1991. március - Nagy-Britannia kivonja a gyarmaton állomásozó utolsó egységét, a királyi zöldmellényesek zászlóalját. A brit külügyminisztérium leszögezi: Gibraltár változatlanul brit felségterület marad, s a brit kormány semmilyen más országnak nem engedi át a szirtfokot az ottani lakosság akarata ellenére.

- A gibraltári kormány elveti a közös, brit-spanyol szuverenitásra vonatkozó spanyol elképzelést.

1992. január - A választásokon a Gibraltári Szocialista Munkáspárt győz a szavazatok 73 százalékával. A párt vezetője, Joe Bossano lesz újra a koronagyarmat miniszterelnöke.

1994. november-december - London diplomáciai tiltakozása ellenére Madrid aprólékos határellenőrzést vezet be a gibraltári határon, amelyet azzal indokol, hogy gátat kíván vetni a gibraltári csempészetnek és a pénzmosásnak. London azzal fenyegetőzik, hogy közvetlen irányítása alá vonja a sziklát.

1996. május - A konzervatív Gibraltári Szociáldemokrácia nyer a választásokon a szavazatok 48,6 százalékával, s vezetője, Peter Caruana lesz a főminiszter (miniszterelnök). Caruana követeli, hogy Gibraltárnak azonos státusa legyen Nagy-Britanniával a gyarmat jövőjéről folytatott tárgyalásokon.

1997. október-december - Spanyolország követeli, hogy Gibraltár repülőtere és kikötője közös brit-spanyol katonai felhasználás alá kerüljön, ennek fejében hajlandó a helyi légi és vízi forgalommal kapcsolatos megkötések feloldására. London a követelést elutasítja. Megszakadnak a Gibraltár státusáról 1984-ben kezdett tárgyalások.

2000. február - A parlamenti választásokon a voksok 54 százalékával abszolút győzelmet arat a konzervatív jobbközép. Ismét Peter Caruana alakíthat kormányt.

2000. április 19. - Spanyolország és Nagy-Britannia Brüsszelben megállapodást ír alá Gibraltár státusáról, megnyitva ezzel az utat több európai uniós jogszabály teljes körű alkalmazása előtt. Az egyezmény nem érinti a gibraltári önállóság, illetve hovatartozás kérdését, lehetővé teszi viszont, hogy a területtel kapcsolatos adminisztratív problémákat az uniós törekvésekkel összhangban rendezzék.

2001 nyara - Újraindulnak a szikla státusáról folytatott brit-spanyol tárgyalások. Gibraltár távol marad, mivel önálló résztvevő helyett csupán a brit delegáció tagjaként hívnák meg, és ellenzi a sziget feletti közös, brit-spanyol szuverenitást.

2002. március 18. - Mintegy húszezren tüntetnek Gibraltáron a gyarmat státusáról folytatott brit-spanyol tárgyalások ellen. Caruana Gibraltár önrendelkezési jogáról beszél.

2002. szeptember 3. - Peter Caruana kormányfő bejelenti, hogy a gibraltári kormány november 7-ére népszavazást ír ki a brit koronagyarmat jövendő státusáról.

Cím:Gibraltár
GPS: 36° 12′ 26.68248″, -5° 23′ 26.46636″

Még nem érkezett hozzászólás!

Régióválasztó