Monemvasia

A Peloponnészosz egyik leglátványosabb helye: Monemvasia egy sziklán fekszik a tengerben. A sziklás szigetre épült Monemvasia a Bizánci Birodalom idején vált jelentős erődítménnyé, híres volt bevehetetlenségéről. Ma már út köti össze a közeli parttal.

A délkelet-peloponnészoszi Monemvasia kisváros fontos erődítmény volt a Bizánci Birodalom idején. Az ősi erődváros ma is jól megőrzött, és elhelyezkedésének köszönhetően alig látható a szárazföldről. Neve a görög "moni emvasia" szóból ered, ami "egyetlen hozzáférést" jelent, mivel a középkori erődváros egy sziklás hegyfokon fekszik a tengerben. Emiatt gyakran "görög Gibraltárnak" is nevezik.

Monemvasia mesebeli hangulatával elvarázsolja a látogatókat. Egy 194 méter magas és 1,8 kilométer hosszú sziklára épült város keskeny utcákból és hagyományos kőházakból áll. Keskeny sikátorok, meredek ösvények és lépcsők vezetnek fel a felsővárosban található citadellához. Az 1920-as évek óta lakatlan.

A városnak újgörög történelemben is hatalmas jelentősége van. Ez volt az utolsó szabad bizánci város és egyben az első, amely felszabadult az oszmán uralom alól.

Görög telepesek alapították 583-ban, a Peloponnészoszi-félsziget délkeleti részén, Lakónia tartományban, miután I. Justinianus idejében Bizánc a Balkán védelmét elhanyagolta és a görög lakosság a szlávok és avarok támadásainak volt kitéve.

A város az elkövetkező évszázadokban a Bizánci Birodalom fontos erősségévé, sőt mentsvárává vált és az elszlávosodó Peloponnészoszi-félszigetet visszahódító bizánciak támaszpontjaként szolgált. Az erődítmény sokáig bevehetetlen volt, számtalan arab és az 1147-es normann hódítási szándéknak is ellenállt. Azt mesélik, hogy a fellegvárban volt egy búzamező, amely a ciszternákkal együtt lehetővé tette 30 várvédő túlélését akár évekig is.