Valencia

Valencia, az azonos nevű autonóm régió fővárosa, sokszínű kultúrájával, kanyargós sikátoraival az óvárosban, valamint nyüzsgő utcáival és tereivel vonzza a látogatókat. A városközponttól nem messze kilométereken át húzódó strandok találhatók . A városból egy rövid autóútra pedig a L'Albufera Természetvédelmi Parkba juthatunk . Az ott található édesvizű tó környéke állítólag Spanyolország nemzeti ételének, a paellának a szülőhelye.

Valószínűleg nincs még egy olyan európai metropolisz, ahol a városképet annyira a narancs és a mandarin uralná, mint Valenciában.

Narancs

Valenciát, mint Európa narancs- és mandarintermelő fővárosát. A város körül több száz négyzetkilométernyi örökzöld ültetvény terül el. A régió gazdálkodói valamivel több mint hárommillió tonna trópusi gyümölcsöt takarítanak be, amelynek nagy részét Európába - köztük Ausztriába - exportálják. Elég egy pillantást vetni a címkére, és nagy valószínűséggel sok helyen olvashatjuk a "Comunidad Valenciana", azaz Valencia állam kifejezést. A városi tanács adatai szerint Valencia utcáin pontosan 9085 narancs- és mandarinfa díszít, további 2144 pedig a parkokban.

Ezeknek a fáknak a különlegessége, hogy lombjukat soha nem veszítik el, hanem egész évben zöldek. November és március között a gyümölcsök a téli napsütésben érnek, április és május között pedig virágzás van. Ekkor a várost és az egész régiót elárasztja a narancsvirágok intenzív és édes illata. Nem csoda, hogy a Valenciától északra fekvő festői partszakaszt "Costa del Azahar"-nak (narancsvirágos part) nevezik. 

A mezőgazdaságnak köszönhetően Valencia egykor gazdag várossá vált. Az 1900 és 1920 közötti időszakból származó lenyűgöző épületek és egész utcák ennek a jólétnek az élő örökségét képezik. Az akkori építészek nemcsak a "modernizmusra", a szecesszió spanyol értelmezésére támaszkodtak, hanem a narancsot újra és újra díszítőelemként használták.

Ennek csodálatos példája az "Estación del Norte", amely 1917-ben, a szecessziós építkezési boom kellős közepén épült, és amelynek homlokzatát narancssárga motívumok díszítik. Ma az Északi pályaudvar jegycsarnoka a városi séta egyik kihagyhatatlan látnivalója. Az érzékek igazi lakomája a város központi vásárcsarnoka, amely ugyanebben az időben épült, és ahol a valenciai mezőgazdaság sokszínűsége a "Mercado Central"-ban mutatkozik meg igazán. És itt is, a piaccsarnok közepén álló magas kupolára felnézve, a narancsok mint díszítőelemek kihagyhatatlanok. A "Mercado Colón" főteraszát egy csodálatos mozaik díszíti, amely mezőgazdasági jeleneteket ábrázol (természetesen a narancsot is). A Valencia szecessziós negyedének szívében található, 1916-ban épült Kolumbusz Vásárcsarnok a város egyik divatos találkozóhelyévé vált, ahol számos utcai kávézó található a magas acélszerkezet alatt. Ideális hely egy hűsítő "Agua de Valencia" rendelésére, egyfajta koktélra, amely spanyol cava és - hogyan is lehetne másképp - narancslé keverékéből áll.

Paella

A paellát az egész világon a spanyol nemzeti ételként ismerik, bár csak kevesen tudják, hogy ez a rizsétel valójában Valenciából származik. A mórok nemcsak a narancsot vagy keserűnarancsot hozták magukkal Kínából, hanem a rizst is.

Valencia déli peremén található az Albufera természetvédelmi terület, amelynek szíve egy közel 24 m2-es édesvízi lagúna. A nyolcadik század óta termesztenek itt rizst, és még ma is láthatjuk a rizstermelőket, akik a nehéz traktorok ellenére bokáig gázolnak az elárasztott földjeiken, és ellenőrzik a földek állapotát.

Látnivalók

Óváros. Plaza de la Virgen köré szerveződött El Carmen negyed girbegurba utcácskáival. Az olyan városrészekben, mint az El Carmen, az utazók minden sarkon felfedezhetik Valencia kreativitását. Az északkeleti városrészt tekintik az igazi történelmi központnak, és nevét a Carmen Calzado kolostornak, a Plaza del Carmen térnek és az azonos nevű templomnak köszönheti. A kerületet arab és keresztény hatások jellemzik. Valószínűleg a leghíresebb látnivalók a középkori Serranos és Quart tornyok. Az utazók itt találják az apró Casa de los Gatos-t (Macskák háza), gyönyörű boltíveket, tereket és a San Nicolás-templom lenyűgöző freskóit. Ez egy élénk negyed, ahol virágzik az utcai művészet, és a vendégek Valencia leghíresebb múzeumaiban is megcsodálhatják a híres műalkotásokat.

Serranos és Quart városkapui. Ma két fennmaradt középkori városkapu vezet a Barrio del Carmen negyedbe: A Serranos-tornyok ( Torres de Serranos ) a 14. század végén épültek a városfal részeként. Később a nemesek börtöneként szolgáltak. A kapu története során soha nem volt katonai konfliktus tárgya, így az épület a mai napig szinte eredeti formájában maradt fenn. A Quart-tornyok ( Torres de Quart ) szintén börtönök voltak egykor. A 19. századig Torres de la Cal (Mésztornyok) néven ismertek. Addig ezek voltak a város bejárata a Valenciába irányuló mészszállítmányok számára. Innen nagyszerű kilátás nyílik a középkori központra is.

Katedrális. Valencia első katedrálisát 1262-ben kezdték építeni. A katedrális mennyezeti freskóit Francesco Pagano és Paolo de San Leocadio olasz festők 1481-ben készítették. A mestereket Rodrigo Borgia pápai követ (a később VI. Sándor pápa) kérte fel a munkára. Az itáliai művészduó hivatalos pápai festőként dolgozott VI. Sándor pápasága alatt - sőt már korábban is, mikor a pápa még csak Valencia érseke volt. A mesterek munkáját így sok más délkelet-spanyolországi templom is őrzi. Az iratok szerint az elkészült freskó nem tetszett a templom elöljáróinak, és nem is akarták kifizetni az érte járó 3000 dukátot. A festők ekkor fellebbeztek a Valenciai kormányzathoz, és nyertek. A freskó jelentőségét mutatja, hogy az olasz reneszánsz spanyolországi megjelenésének egyik legkorábbi példája. A mesterek által használt freskótechnika - vízfesték felhordása a nedves falfelületre - akkoriban ritka volt Spanyolországban, és ez az alkotás lehet az egyetlen, ami ilyen jó állapotban megmaradt. Számtalan mítosz és legenda övezi a Szent Grált. Állítólag Jézus ivott a legendás edényből az Utolsó Vacsorán. A hívők és egyes szakértők úgy vélik, hogy egy első századból származó kehely, amelyet a valenciai székesegyházban őröznek, valójában az Utolsó Vacsora kehelye lehet. A gótikus katedrális Valencia egyik legfontosabb nevezetessége, többek között a Szent Grál-kápolna lenyűgöző csillagboltozatának köszönhetően. Az El Miguelete harangtorony, melynek építése 1381-ben kezdődött, a város egyik nevezetessége, és a 207 lépcsőfok megmászása megéri: fantasztikus kilátás nyílik a történelmi központra.

San Nicolás de Bari és San Pedro Mártir templom. A San Nicolás de Bari és San Pedro Mártir templom a város egyik legrégebbi temploma. A templomot I. Jakab hódítása után építették, és Valencia egyik első keresztény plébániájának tartják. 1419 és 1455 között a templomot gótikus stílusban újították fel, ami a templom hajójának gótikus keresztboltozatát adta. Több mint 200 évvel később Antonio Palomino tanítványa, Dionís Vidal barokk mintákat és falfestményeket festett, amelyeken Szent Miklós és Veronai Szent Péter életéből vett lenyomatok láthatók. A restaurálás során felfedezett mennyezetfestmény miatt a templomot a "valenciai Sixtus-kápolna" néven emlegetik.

Selyembörze vagy Tőzsdepalota (Lonja de La Seda). A város legismertebb műemléke. A 15. században épült Selyembörze a legszebb világi jellegű gótikus épületek egyikének számít Európában. Eredetileg selyemkereskedelemre használták - innen a neve. Az épületet Pere Compte építőmester tervezte és építette 1482 és 1492 között. 1996 óta az UNESCO Világörökség része. 

Művészetek Városa (Ciutat de les Arts i les Ciències). A valenciai sztárépítész, Santiago Calatrava monumentális épületei körül nagy kiterjedésű vízmedencék hívogatják a látogatót elidőzésre. Az öt épületből álló hatalmas és futurisztikus együttest, kulturális és tudományos központ több filmben is szerepelt már: itt forgatták a Holnapolisz című film jeleneteit és a Doctor Who, brit sci-fi sorozat egyik részét is. A komplexumban számos múzeum található, köztük a Fülöp herceg Tudományos Múzeum. Szabadidős létesítmények is találhatók, mint például a Hemisfèric planetárium.

Jardines del Turia. A kertet a várost nyugatról keletre átszelő Turia régi folyómedrében alakították ki, amely gyakran okozott árvizeket, ezért elterelték. Az 1986-ban felavatott park az újjáteremtett régi folyami tájból él: pálmafák, narancsfák, rózsakertek, tavak, fenyőfák és szökőkutak. Gulliver játszótér.

Institut Valencià d'Art Modern. Az Institut Valencià d'Art Modern (IVAM) múzeumban az utazók spanyol és nemzetközi művészek mintegy 12 000 alkotását tartalmazó állandó gyűjteményt találnak. Az IVAM számára Josep Renau művész és formatervező a kezdetektől fogva nagy jelentőséggel bírt. Halála után, 1989-ben a múzeum állandó kölcsönbe kapta műveit. A valanciai avantgárd művészet úttörője, plakátfestő, kollagista, a spanyol polgárháború idején megmentette a Pradóban lévő műalkotásokat a fenyegető bombahullámtól, és megszervezte a spanyol pavilont az 1937-es párizsi világkiállításon - egyik megbízása a "Guernica" című festmény volt, Picasso egyik legnagyobb hatású műve. Antifasisztaként Renau élete nagy részét mexikói száműzetésben töltötte, később pedig az NDK-ban élt.

Oceanogràfic. Európa legnagyobb akváriuma, az óceán világát mutatja be. Tematikus zónákra osztva a Föld legkülönbözőbb tájainak flórája és faunája látható a valenciai Oceografic szigetekből, tavakból, akváriumokból álló parkjában. A spanyolországi város parkjának 110 ezer négyzetméteresterületén 42 millió liter víz biztosítja a halak, vízi emlősök és madarak életelemét. Ezt a vizet a tenger adja, szűrését egy alternatív rendszer biztosítja, amely előállítja a szükséges mennyiségű, tiszta sós vizet. A bejárat tavirózsát idéző építmény, amelyet 26 méteres üveghullámok vesznek körül. Az első zóna a Földközi-tengeré, amelyet hét akvárium mutat be. Az egyikben a posidonia a legszokatlanabb látványosság. Ez a növény valóságos réteket képez a Földközi-tengerben, gyökerei, virágai, gyümölcsei csodával határos módon alkalmazkodtak a víz alatti élethez. Egy másik akváriumban óriási tengeri uborkák, hullámos ráják, lila tengeri sünök hívják fel magukra a figyelmet. Egy alagút végén a látogató maga is egy üvegkalitkában találja magát, ahonnan láthatja a szikláknak ütköző hullámokat, sőt, egy erősítőn keresztül hallhatja is hangjukat. Egy hetvenméteres alagút két oldalán az Atlanti-óceán élő világa tárul a néző szeme elé a mérsékelt égövtől a trópusokig. Hatalmas algák között különböző fajtájú cápák, óriás anemonok. Különálló akváriumban tekergőznek a négy méter hosszúságot is elérő ráják, amelyek a Föld egyik legnagyobb tektonikus hasadékából, az Izu-sziget környékéről származnak. A Bermudák és a Kanári-szigetek többek között bika- és szürke cápával, gitárhallal, lila rájával és barracudával képviseltetik magukat. A két sarkvidék is bemutatja kincseit a beluga bálnákkal, rozmárokkal, pingvinekkel. Természetesen nem hiányozhat a parkból a delfinárium sem. 

Ruzafa. A multikulturális, trendi Ruzafa negyedet gyakran hasonlítják New York SoHo negyedéhez. Galériák és vintage üzletek, hangulatos kávézók és divatos bárok, kreatív üzletek, amelyek csecsebecséket, giccset és ritkaságokat árulnak – Ruzafa vibráló és tökéletes úti cél egy pihentető sétára autentikus környezetben.

Cabanyal. A tengerpart közelsége miatt El Cabanyal, Valencia kikötőnegyede, igazi mágnes a napfényre vágyók számára. Ezt az egykori halásznegyedet színes, túlnyomórészt kétszintes, modernista stílusú házak jellemzik. Ez a művészeti irányzat, más néven spanyol szecesszió, magában foglalja például Antoni Gaudí építészetét is. El Cabanyal keskeny utcái tökéletesek egy pihentető sétára, mielőtt megmártózik a Földközi-tengerben a tengerparton.

Bioparc. Állatkert szabadon mászkáló állatokkal. A Bioparc Állatkertben Afrika sztyeppéin és erdőin sétálva mintegy 150 afrikai állatfajt figyelhet meg. Több mint 100 000 négyzetméteren négy különböző tájat csodálhat meg: orrszarvúak és zebrák élnek a száraz szavannán, míg zsiráfok és oroszlánok a párás szavannán élnek. Elefántok láthatók a sűrű erdőkben, és makik ugrálnak fáról fára a "Madagaszkár szigetein".

Mercado Central fedett piac. A Mercado Central piaccsarnok kihagyhatatlan látnivaló az ínyenceknek. A történelmi központban található központi vásárcsarnok a spanyol szecesszió feltűnő példája. Tervezése a tipikus katedrális-architektúrán alapul, két kereszt alakban elrendezett főhajóval. A homlokzatot csodálatos csempemozaikok díszítik, amelyek keleties jelleget kölcsönöznek az épületnek. A vásárcsarnok Valencia egyik legfontosabb látnivalója, nemcsak építészete miatt. Emellett Európa egyik legnagyobb friss élelmiszerpiaca is, amely a világ minden tájáról származó kulináris kínálat látszólag végtelen sorát kínálja.

Palau de les Arts Reina Sofía. Opera

L'Umbracle

L'Iber Museo de Los Soldaditos de Plomo. Játékkatonák Múzeuma

Fesztiválok

Las Fallas fesztivál. Télűző ünnepségen parádékkal, tűzijáték bemutatókkal és a végén hatalmas tábortüzekkel várják a látogatókat. De ezek a tüzek már nem egyszerű kis máglyarakások, mint a 18. században az ácsmesterek műhelyei előtt, hanem pazar és több méter magas műalkotások. 2017 óta az UNESCO Szellemi kulturális világörökség védjegye alatt ünnepelhetik meg a valenciai télűző ünnepet.

Albufera Természetvédelmi Park

A Parc Natural de l'Albufera fontos élőhelyet kínál a flamingók és más madárfajok számára.

Az Albufera-tó – Spanyolország egyik legnagyobb tava – és a Földközi-tenger között festői helyen fekvő Parc Natural de l'Albufera mintegy tíz kilométerre húzódik Valencián kívül. Számtalan csatorna kanyarog a tótól a tengerig, rizsföldek és sűrű erdők jellemzik a tájat. Hat túra- és gyalogút vezet át a területen, amely számtalan madár- és más állatfajnak ad otthont. A kirándulás során Spanyolország egyik nemzeti ételének gyökereit is meglátogatjuk: a paellát a természeti paradicsomot körülvevő városokban találták fel. A valenciai változat egyébként eltér az ország többi részén található változattól. Hiába keresünk halat és tenger gyümölcseit; ehelyett csirke-, kacsa- és nyúlhús gyakori.

Valencia Európa zöld fővárosa 2024-ben

Valencia a fenntartható turizmus, a klímasemlegesség, valamint a zöld átállás terén elért múltbeli és jelenlegi eredményeinek köszönhetően érdemelte ki a címet.

A város nagy hangsúlyt fektet az emberekre és bevonásukra az őket és környezetüket érintő döntésekbe, és hatékonyan ötvözi a környezeti kihívásokra adott válaszokat a társadalmi kihívásokkal. A városvezetés és lakói elkötelezettek a levegőminőség javítása és a természeti ökoszisztémák és a vizes élőhelyek helyreállítása iránt. Valencia az egészségesebb, fenntartható és helyi élelmiszertermelést is ösztönzi egyebek mellett az úgynevezett szomszédsági és élelmezési programján keresztül.

A tervek szerint ebben az évben több mint 300 tevékenység veszi kezdetét, illetve számos rendezvényt tartanak a fenntarthatóságra és a termelésre fókuszálva az üzleti élet szereplőinek és Valencia lakosainak bevonásával.

Valencia nagyratörő fenntarthatósági stratégiája javítani fogja lakosainak életminőségét, és támogatni fogja őket a tervezett változások megvalósításában egy jobb jövő érdekében. Az Európa zöld fővárosa díj arra ösztönzi a városokat, hogy legyenek zöldebbek, vigyázzanak a tisztaságra, illetve javítsák lakóik életminőségét.

Az Európa zöld fővárosa címet és a vele járó 600 ezer eurós díjat az Európai Bizottság hozta létre 2010-ben.

A címet minden évben az a város kapja, amely úttörő a környezetvédelmet támogató életmód kialakításában, különleges erőfeszítéseket tesz a környezet és az életminőség javítására, a fenntartható fejlődés megteremtésére. Összesen 12 szempontot vesznek figyelembe, köztük a közlekedést, a zöld területek fenntartható felhasználását, a levegő minőségét, a zajszennyezést, a hulladékkezelés és a vízgazdálkodás helyzetét, az energiafelhasználás hatékonyságát.

A címet először Stockholm kapta meg 2010-ben. Ezután Hamburg, a baszkföldi Vitoria-Gasteiz, Nantes, Koppenhága, Bristol, Ljubljana, Essen, Nijmegen, Oslo, Lisszabon, majd Lahti, Grenoble és Tallinn következett. A címet 2025-ben a litván főváros, Vilnius viselheti majd.

A díjra azok a települések pályázhatnak, amelyeknek lakosságszáma meghaladja a százezret. Amennyiben nincsen ilyen város egy országban, úgy a legnépesebb település pályázhat. A következő, 2026-os pályázati ciklusra április 30-ig lehet jelentkezni.

Árpád-házi Jolán

Emlékművet állítottak a 13. században élt Árpád-házi Jolán aragóniai királyné tiszteletére történelmi örökségének elismeréseként Valenciában.

María José Catalá polgármester az avatóünnepségen hangsúlyozta, hogy a magyar születésű királyné nem csupán hitvese volt I. Jakab királynak, hanem kulcsfontosságú tanácsadója, egy intelligens, bátor és elkötelezett nő, aki részese volt a valenciai történelem döntő pillanatainak, egy virágzó stabil királyság felépítésének.

"Korát megelőző nő volt, aki döntő befolyást tudott gyakorolni a királyság sorsára" - fogalmazott, hozzátéve, hogy egyúttal kapocsként szolgált a baráti és bizalmi, a kulturális, társadalmi, gazdasági együttműködések erősítésében.

"Valencia az ő királynéjának, magyarországi Jolánnak" - ez a felirat olvasható a Campanar városnegyed egyik parkjában felállított mészkő emlékművön, amelyet Alejandro Moreno Ruiz és Pablo Munoz Vázquez készített a Goerlich Alapítvány kezdeményezésére és támogatásával.

Valencia polgármestere beszédében kitért arra, hogy Árpád-házi Jolán emlékezete jó alkalom érvényt szerezni mindazon nők történelmi szerepvállalásának, akik hozzájárultak a ma ismert Valencia kialakulásához.

"Ez a monolit nemcsak arra törekszik, hogy életben tartsa az emlékét, hanem inspirációként is szolgáljon történelmünk megbecsüléséhez és a nők szerepének megerősítéséhez is a mai társadalomban. Az a város, amely értékeli, szereti és tiszteli történelmét, kétségtelenül erősebb és igazságosabb város" - hangsúlyozta.

Árpád-házi Jolán, II. András magyar király lánya 1235-ben ment feleségül a később Hódító Jakab néven ismert aragón uralkodóhoz. A korabeli krónikák szerint művelt és határozott nő volt, akinek férje még háborús ügyekben kikérte véleményét. A királlyal tartott utazásaira, részt vett tárgyalásain, de még hódító útjaira is elkísérte, támogatva döntéseiben, akár a nemesség és a tanácsadók ellenében is.

Ilyen volt a Valencia visszahódításáért zajló hároméves háború a mórok ellen. Az aragónai királyság legnagyobb területi kiterjedését I. Jakab uralkodása idején érte el.