© Hetedhétország - Minden jog fenntartva!
Impresszum - Kapcsolat - Partnerek - Médiaajánlat - RSS - Adatvédelem
425 éve halt meg a történelem első festészeti versenyének győztese
2019. május 29.
A vetélkedőt a 16. század végén a velencei hatóságok írták ki a Dózse-palotát
díszítő freskó újrafestésére. A győztes a velencei festő, Tintoretto lett.
A Nagytanács termében található eredeti képet, Guarentino de Arpo művét ugyanis 1577 decemberében egy tűzvész teljesen elpusztította.
A versenyre meghívott festők között volt Tintoretto, Veronese, Francesco Bassano. A versenyfeltételek szigorúan megszabták, hogy a művészeknek egy 7 méter magas, 22 méter hosszú festményt kell elképzelniük, amelynek témája Mária megkoronázása az Egekben. A mennyek ábrázolásánál pedig be kellett tartani azokat a normákat, amelyeket a koncentrikus körökkel, a színekkel és a mozgással kapcsolatban Dante írt le.
A zsűri 1580-ban ült össze és Veronese, valamint Bassano munkáját tartotta megfelelőnek. Veronese pályázatát ugyan jobbnak vélte, Bassanóénak azonban megvolt az az érdeme, hogy a mennyek "igazai" közé bevett néhány mecénást. A két helyezettet aztán felszólította, hogy találják meg tervezeteik szintézisét, ami merőben ellentétes elképzeléseik miatt lehetetlennek bizonyult.
A problémát végül az idő oldotta meg: Veronese meghalt, Bassano pedig elismerte, hogy a feladat meghaladja erejét. 1588-ban Tintoretto kapta a megbízást. A mester műhelyével és Domenico fiával együtt látott munkához. A freskó, bár jórészt ez utóbbi közreműködésének köszönhetően, ugyancsak távol került az eredeti elképzeléstől. Velencét úgy ábrázolja, mint a Földön megvalósult Paradicsomot, arisztokráciáját pedig mint az Egekben uralkodók másait.
1518. szeptember 29-én született Velencében Jacopo Tintoretto olasz festő, a velencei reneszánsz jeles mestere. Eredeti neve Jacopo Robusti volt, nevét kelmefestő (olaszul tintore) foglalkozású apjáról vette, a intoretto ennek kicsinyítő változata. Egész életében szülővárosában élt, de 1547-ben valószínűleg járt Rómában és 1580-ban a Gonzagák mantovai udvarában.
Bonifazio Veronese, majd Bordone műhelyében tanult, egy ideig Tizianónál inaskodott, de az hamarosan kidobta. A színkezelést Tizianótól tanulta, az alakok formálását Michelangelótól. Róma 1527-es feldúlása után sok művész menekült Velencébe, mellettük toszkán és bolognai mesterek is hatottak rá.
Egy velencei palotába készült 14 nyolcszögletű mennyezetfestménye, melyeken a kifinomult perspektivikus ábrázolás tisztasága érezhető. A Palazzo Zen freskóit Andrea Meldollával készítette. Képeit manierista stílusjegyek: a jelenetek képzeletgazdag megformálása, különleges megvilágítások és meghökkentő perspektívák alkalmazása jellemzi. Hírnevét 1547-ben a Szent Márk csodája című képe alapozta meg - ezen kimutatható a Michelangelo utáni római manierizmus hatása. A kép középpontjába az égből leereszkedő szentet és a rabszolga fekvő, rövidülésben látható alakját helyezte, az őket körülvevő tömeg lendületes mozdulatokkal fejezi ki érzelmeit.
Lábmosás című képén (1547) a tér kérdéseit elemzi, az előtérben Jézus és apostolai laza félkörben helyezkednek el, a háttérben csatorna látható gondolával, melyet oszlopok választanak el, az enyészpont a képtengelytől balra húzódik. A Scuola della Trinita számára a Teremtés könyvéből festett jelenetekben ismét Tiziano festésmódját érzékelhetjük. Az 1550-es évek elejének legnagyobb műve a Zsuzsanna és a vének, a félhomályos háttérből kiragyog a megvilágított női test.
Tintoretto 1555-ben nősült meg, nyolc gyermeke közül három festő lett s apja műhelyében dolgozott. A velencei mesterek közül főleg Paolo Veronesével tartotta a kapcsolatot, akinek hatása főleg az Accademia-beli Keresztrefeszítés és a Chiesa dei Gesuitiban látható Mária Mennybemenetele című képein látható.
Képein a teret ekkor már nem csak a perspektíva szervezi, a fénynek is fontos szerep jut, újítása a nagy embercsoportok harmonikus elrendezése. Az 1550-es években részt vett a Madonna dell'Orto templom freskóinak és oltárképeinek elkészítésében, a tízéves munkán követhető eszközeinek fejlődése. Az alakok drámaian emelkednek ki a párás fénnyel teli térből, a kontrasztos mozgások sajátos lebegést fejeznek ki. A Bethesda-fürdő s a Szent György és a sárkány című képei hasonló hangulatúak.
1564-ben megbízást kapott a Scuola Grande di San Rocco dísztermének kifestésére. A Keresztre feszítés 1565-ben, a teljes munka két év múlva készült el. Golgotáján a keresztút kanyarja két részre osztja a vásznat, az alsó, sötét részen a két lator, fenn a fényben Jézus viszi a feszületet, a dinamikus szerkesztés a vértanúságot diadalmenetté változtatja. Ekkor már sok fiatal festő kereste fel Németországból és Németalföldről, akik e nagy munkában segítették. Nagy sikerei ellenére mindig lázasan dolgozott és igen alacsony honoráriumot kért. Az 1576-81 közt a San Roccóban festett, erős vallásos hitet sugárzó 30 mennyezetfreskója életműve csúcsa.
A Dózse-palotában négy mitológiai allegóriát festett, a leghíresebb Bacchus és Ariadné menyegzője, ez Velence és a tenger szövetségét fejezi ki, kezüket Vénusz fűzi egymásba. A három alak könnyedén, kiegyensúlyozottan mozog a napfényben. 1577-ben festette a Szent Antal megkísértését, a San Trovaso templom oltárára. Az 1579-80-as Gonzaga-ciklusához, s a Dózse-palota tanácstermébe készült képeihez gyermekei és mások segítségét is igénybe vette. Itt készítette a világ talán legnagyobb festményét, a 17x22 m-es Paradicsomot.
1583-87 közt a San Roccóban Mária és Jézus életének epizódjait jelenítette meg, ezeken a fény a líraiság hordozója, a teret végtelen nagyra tágítják a perspektívák. Közülük az Egyiptomi Mária és a Menekülés Egyiptomba emelhető ki. Az elsőn kozmikus fény tör elő az éjszakában, ez inkább misztikus tájkép, míg a második a buja vegetációt emeli ki, a Szent Család csak mellékszereplő. A San Giorgio Maggiore templomban is több kései képe található, a Mannaszüret és a Krisztus sírbatétele. A harmadszor megfestett Utolsó vacsorát halála előtt fejezte be, az átlós kompozíció mély spirituális hitet sugall. 1594. május 31-én, Velencében halt meg, a pestisjárvány ragadta el.
Tintoretto igen termékeny festő volt, művészetét a klasszicizmus kora kevéssé értékelte, idegen volt számára erőteljes festőisége, velencei színvilága. Ma a kései reneszánsz kiemelkedő alkotójaként, Tizianóval és Veronesével együtt emlegetik. Őt tartják a manierizmus legjelentősebb képviselőjének, képeinek a fény és árnyék váltakozása ad látomásszerű ragyogást. Portréin helyenként erőteljes pszichológiai elemzés érezhető, főleg idős modelljei révén az élet múlandóságáról beszél (Önarckép, Vincenzo Morosini képmása).
Borítókép: A Nagyterem Francesco Guardi festményén 1775-1780 (Fotó: wikipedia)
Kapcsolódó hírek
10 dolog, amit ingyen csinálhatsz Velencében
Velence egy egyedeülálló, hihetetlen város, de a legtöbb látogató csak a felszínt látja, és kihagy nagyon sok érdekes lehetőséget, amelyet felkínál. Mivel sok ember azt gondolja, hogy Velence egy zsúfolt, drága turista célpont, összeírtunk egy listát, amivel megmutatjuk, hogy fel lehet fedezni egyedül is, ráadásul ingyen!
Népszerű
- Großglockner panorámaút ősszel is gyönyörű, ráadásul olcsóbb
- Friss információk 2024: utazási, közlekedési hírek, benzinárak és rendkívüli időjárás
- Téli tündérmese: Innsbruckban a karácsony előtti időszak egészen különleges
- Erőművek Éjszakája: Idén 62 erőmű és fűtőmű látogatható
- Advent Hallstattban
- Brutális bírságra számíthatnak a rosszul parkolók Bécsben
- A Napkirály 10 legszebb műve
- Gyönyörű gyerekbarát strandok Olaszországban - megmutatjuk a 15 legjobbat
- Falusi ősz
- Bastille nap: A Bastille lerombolása az önkényuralom végét jelentette