Fennmaradásért küzd a Világörökség címre pályázó középkori olasz város

A javaslat az év elején érkezett az olasz Unesco-bizottságtól, és azt Lazio régió, ahol a Civita di Bagnoregio található, valamint az olasz kulturális minisztérium is támogatja. A válasz 2022-ben várható.

A meredek szakadékok (olaszul "calanchi") által körülvett Civita di Bagnoregio Rómától mintegy 120 km-re északra, Lazio Tuscia nevű részén, Umbria határának közelében fekszik.

Ugyanaz a látványos fekvés, amely Civita di Bagnoregio hírnevét adta, egyben veszélyezteti fennmaradását is: a ma már csak maroknyi lakosnak otthont adó település egy olyan dombon fekszik, amelynek instabil agyagalapzata könnyen erodálódik. A fokozatos erózió miatt a városka idővel eltűnhet, ezért kapta a "haldokló város" becenevet, amelyet Bonaventura Tecchi helyi író talált ki, aki a közeli Bagnoregióban született 1896-ban, és fiatalkorát Civitában töltötte.

Civita di Bagnoregio egy 200 méter hosszú gyalogos hídon keresztül közelíthető meg, amely a történelmi központba vezető kapuhoz vezet. Onnan a látogató egy időutazást tehet, miközben szűk utcák, festői terek és régi épületek között sétál, amelyek közül sok a késő középkor óta változatlan maradt.

E régi épületek némelyikét kedves panzióvá alakították át, hogy megfeleljenek az idegenforgalm egyre növekvő igényeinek. Az elmúlt években, részben annak köszönhetően, hogy a közösségi médiában nagyon "fotogén", Civita népszerűsége megnőtt a látogatók száma; a város védelme érdekében a helyi közigazgatás 2013-ban belépési díjat vezetett be. A cél az volt, hogy a törékeny környezetet és az épületeket megóvják azáltal, hogy ellenőrzik a városba egyszerre belépő látogatók számát.

Civitába való belépés reggel 8 és este 8 óra között személyenként 5 euróba kerül. Ha reggel 8 óra előtt érkezik, akkor ingyen léphet be, a kora reggeli fényben ráadásul még látványosabb. A belépődíjat elengedik, ha a falu egyik panziójában száll meg.

Civita gyökerei az etruszk időkbe nyúlnak vissza. A történelmi központ területét fokozatosan zsugorító erózió és földcsuszamlások ellenére a lakosok leleményesen folyamatosan új bejárati utakat hoztak létre a városba, például a Bucaione-t, egy alagutat, amelyet közvetlenül a domb üledékes kőzetébe vájtak. A falu jelenlegi megjelenése a középkor végére nyúlik vissza, és azóta nem sok minden változott.