Csábrág vára

A várat először 1276-ban említik Litava néven, a Litava-folyó völgye fölötti uralkodó helyzetére utalva. A közép-szlovákiai bányavárosokba vezető utak védelmére épült őrvárak egyikeként a Hont-Pázmány nembeli Ders család birtokolta már 1256-tól. A 14. században Csák Máté birtokába került, majd Jan Jiskra huszita csapatai szállták meg. Hunyadi Mátyás 1462-ben vette birtokba, a 16. század elején pedig Bakócz Tamás esztergomi érsek, Magyarország akkori leggazdagabb és legbefolyásosabb egyházi méltósága szerezte meg, aki jelentős felújításokat és bővítéseket eszközölt rajta.

1547-ben Balassa Menyhért lovag és zsoldosbandája foglalta el a várat, ám a király egy évvel később kiűzte onnan. Az 1580-as években, a török előrenyomulástól tartva nagyszabású erődítési munkálatokba kezdtek Giulio Ferrari itáliai várépítő mester vezetésével – ennek köszönhetően a 16–17. század fordulójára a vár korszerű, tűzfegyverek fogadására is alkalmas erősséggé vált, amely sikeresen visszavert minden török ostromot. 1619-ben a Koháry család vásárolta meg, akik a következő évtizedekben barokk rezidenciává alakították.

A Koháryak egészen a 19. század elejéig, kényelmesebb szentantali kastélyukba költözésükig használták nyári rezidenciaként. Ekkor a családfő felgyújtatta a várat, azóta pusztul folyamatosan. A romos várhegyet és környékét ma természetvédelmi terület (Čabraď Nemzeti Természeti Rezervátum) öleli körül, gazdag hüllőállománnyal – elsősorban sikló- és kígyófajokkal.